2011. június 29., szerda

Ötleteim az akkreditáció megváltoztatására



A napokban többen is jelezték nekem, akkreditált intézmények, hogy kaptak a FAT-tól levelet, amelyben kérdezik az intézményeket, mit változtatnának az akkreditációs eljáráson, illetve melyek a pozitívumok az eljárás során. Ezt nagyon előremutatónak találom. 
Többen azt is hozzátették: a helyszíni szemléken tapasztaltak után nem merik leírni a valódi véleményüket. Engem kérdeztek, mit tegyenek. Ezt viszont elgondolkodtatónak találom.

Nehéz szituáció. Magyarországon élünk, sokaknak vannak tapasztalatai, ha elmondják amit gondolnak, akkor hátrányos helyzetbe kerülnek. Velem is megtörtént már nem egyszer. Mellette viszont, ha valódi változást akarsz, akkor a véleményt leírni, tudatni, az első lépés. A fűben megbújásból változás még nem lett. Arról nem is beszélve, hogy akkor is "kiszúrhat" bárki bárkivel, hogy ha fűben megbújás van. Gyáva népnek nincs hazája, ahogy szokták mondani.

A tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak, ezért döntöttem: jó példával járok elől, leírom ide, a blogra, a nagy nyilvánosság elé tárom, melyek a meglátásaim az akkreditációval kapcsolatban. 
Honnan veszem a bátorságot? 
Rengeteg intézménynek adtam már tanácsot (referencialistámat megtalálod itt: http://www.felnottkepzesiakkreditacio.hu/ugyfelek.html), számos cégnél jártam, mint eljáró szakértő és hozzáteszem, saját felnőttképző céget is vezettem, több, mint 7 évig.

Kezdjük a pozitívumokkal. 
Mind a program, mind az intézményakkreditációs eljárás sokat fejlődött az elmúlt években. 

1. Átláthatóbb lett, az ügyfelek tájékoztatása is szervezettebben történik. 
2. Az intézményakkreditációs helyszíni szemle jegyzőkönyvének tartalma sokkal konkrétabb, mint pl. 2004-ben volt, jobban fel lehet készülni a szemlére.
3. Az akkreditációs kérelmet szerencsére már nem kell minden oldalon szignózni :), emlékszem, 2004-ben az akkor több száz oldalas kérelmet végig kellett szignózni, áááá. :)
4. Az intézményakkreditációs kérelembe már nem kell dokumentum mintákat és önéletrajz másolatokat csatolni.
5. Az SzTT, a képzési terv és a kétéves beszámoló megszűnését üdvrivalgás fogadta mindenhol. 
6. A programakkreditációhoz nem kell tematikát, meg teszteket, meg ilyeneket csatolni. 
7. Elég 1 CD-n, vagy DVD-n beadni a kérelmet. 
8. Az intézményakkreditációs helyszíni szemle kiértesítése és az egész folyamat is sokkal jobban folyamatszabályozott. 

Dolgok, amelyeken gondolkoztam, amit változtatnék:

1. Pontrendszer bevezetése. Jelenleg, ha hibázol az adminisztrációban, akkor, főleg ellenőrzésnél, kockáztatod az egész intézményakkreditációt. Ez nonszensz, emberek vagyunk, hibázunk. Senkitől sem lehet elvárni a tökéletes adminisztrációt. Ahol oktatás zajlik, sok képzéssel, ott előbb-utóbb adminisztrációs baki is lesz. Jelenleg a bakizást egyáltalán nem tolerálja a rendszer, főleg ellenőrzéseknél. 

A pontrendszernél lehetne súlyozni, melyik dokumentum megléte, vagy nem megfelelősége mennyire esik latba a döntésnél. 
Lássunk egy példát. Az oktatók beosztása képzésenként doksi, nos, ez hasznos, de azért lássuk be, aki már vezetett képző intézményt, az pontosan tudja, enélkül a papír nélkül is lehet minőségi egy képzés, sőt, az oktatást is meg lehet szervezni. Tehát egy ilyen dokumentum megléte mondjuk 3 ponttal járna a pontrendszerben.
A felnőttképzési szerződés viszont, amely kulcsfontosságú, mondjuk 15 pontot érne. 

Lehetne bónusz pontokat is adni azokra a dolgokra, amelyekre nagyobb hangsúlyt szeretnének tenni a döntéshozók. Pl. az oktató állandó foglalkoztatása. Ha van főállású oktató, akkor az mondjuk oktatónként 5 bónuszponttal járna.
A felsőoktatásban is ezen az elven működik a felvételi rendszer. Annyira rossz nem lehet.

A pontrendszerben el lehetne érni max. 200 pontot (hasamra csapva írtam egy számot) és maximálnák a bónuszként megszerezhető pontok számát, mondjuk 25 pontban. 
Az akkreditáció megszerzésének, vagy megtartásának a küszöbe mondjuk 75 %-nál lenne, 150 pont. Tehát ha valaki ezt eléri, akkor megkapja az akkreditációt, vagy ellenőrzésnél megtartja az akkreditációt. Ez a rendszer átláthatóbbá tenné a követelményeket és a súlypontokat.

2. Valóban független szakértők az intézményakkreditációs helyszíni szemléken, a programakkreditációk elbírálásánál. Annak a szakértőnek a tárgyilagossága, aki egy adott felnőttképzési terület egyik cégében, intézményében érdekelt, megkérdőjelezhető, amikor a saját konkurenciáját bírálja el, ez főleg az intézményakkreditációnál súlyos kérdés. A szakértők hátterének, érdekeltségeinek vizsgálata az objektivitás és egyenlő bánásmód elősegítése érdekében. 

3. A dokumentálási kötelezettség csökkentése. Ha szigorúan vesszük, 14 különböző dokumentumot kell minden egyes képzéssel kapcsolatban kezelni. 14! Minek ennyi? Sírnak az esőerdők. 

Dokumentumok, amelyekre valóban szükség van egy képzésnél, oktatásszervezésnél: 
a) felnőttképzési szerződés, 
b) napló (lehetne elektronikusan is),
c) jelenléti ív (lehetne elektronikusan is),
d) elégedettségmérő (amelyet simán lehetne elektronikusan is, ráadásul elektronikus formában egy gombnyomással lehetne kiértékelést csinálni). 
Slussz, ennyi. Amit csak lehet, elektronikusan is lehessen vezetni. Felnőttképzési szerződés és jelenléti ív esetében (ahol aláírás van), a képzés után 1 évvel lehessen tárolni beszkennelve is. Felveti a kérdést: miért ne lehetne (az okostelefonok és mobil infotechnológiai eszközök korában) elektronikusan vezetni a jelenléti ívet?

Dokumentumok, amelyekre nem lenne szükség, mert a működés szempontjából lényegtelenek:
a) A tájékoztató a képzésről, kinyomtatva, minden képzés dokumentációjában. Helyette: e-mail a résztvevőknek, ne kelljen külön kinyomtatni, illetve ha a cég/intézmény honlapján szerepel a képzés, az kimeríti a tájékoztatás.
b) A tanúsítvány/igazolás másolata. A papírgyártás klasszikus esete. Bőven elég lenne, ha elektronikus változatban eltárolnák, a naplóba bejegyezné a cég/intézmény, vagy az oktató, hogy a résztvevő mikor vette át a tanúsítványt és milyen minősítéssel/eredménnyel zárta le a képzést. 
c) A tanúsítványok átvételi elismervénye: lásd b) pontot. Elég lenne, hogy az oktató, vagy a cég/ intézmény (attól függően, ki adja át a papírt a résztvevőnek) a naplóba leírja, hogy Gipsz Jakab átvette a tanúsítványt X hó X-edikén.

4. A minőségirányítás dokumentumai

Önértékelés és ez alapján fejlesztési terv. Őszintén: hányan csinálják ezt valóban komolyan, csak azért, mert kötelező, ráadásul 9 (!!) területre? Az a cég/intézmény, amelynek vezetője, tulajdonosa nincsen tisztában, mindenféle kötelező előírás nélkül, a

- forgalmi adatokkal
- a nyereség rátájával
- pénzügyi folyamatokkal
- a résztvevői elégedettséggel
- az elért eredményekkel
- a fejlesztendő területekkel
- a piac helyzetével

amúgy is előbb-utóbb kiesik a piacról.

Az önértékelés és fejlesztési terv tekintetében is a jutalmazó megoldást választanám, azaz egy pontrendszerben plusz pontokat kapna, aki ezeket valóban komolyan veszi és évről évre ellenőrzi, nyomon követi a cég/intézmény számait, folyamatait. 

Változtatási gondolataim vezérelvei:

Átláthatóság, hatékonyság és jutalmazás.
1. Átlátható követelmények, átlátható ellenőrzés, objektivitás --> az intézmények biztonságérzete, felkészültsége nő.
2. A képzések dokumentációjának csökkentésével és átláthatóbbá tételével a hatékonyság növekedne --> erőforrás szabadulna fel a cégeknél/intézményeknél a képzések szakmaiságának fejlesztésére.
3. A jutalmazás eszközével pedig azokat a tevékenységeket erősíteném meg, amelyek fontosak a képzések minősége és szakmaisága szempontjából --> képzések szakmaisága, színvonala nő.


Dióhéjban ennyi. :)


Ötleteim az akkreditáció megváltoztatására



A napokban többen is jelezték nekem, akkreditált intézmények, hogy kaptak a FAT-tól levelet, amelyben kérdezik az intézményeket, mit változtatnának az akkreditációs eljáráson, illetve melyek a pozitívumok az eljárás során. Ezt nagyon előremutatónak találom. 
Többen azt is hozzátették: a helyszíni szemléken tapasztaltak után nem merik leírni a valódi véleményüket. Engem kérdeztek, mit tegyenek. Ezt viszont elgondolkodtatónak találom.

Nehéz szituáció. Magyarországon élünk, sokaknak vannak tapasztalatai, ha elmondják amit gondolnak, akkor hátrányos helyzetbe kerülnek. Velem is megtörtént már nem egyszer. Mellette viszont, ha valódi változást akarsz, akkor a véleményt leírni, tudatni, az első lépés. A fűben megbújásból változás még nem lett. Arról nem is beszélve, hogy akkor is "kiszúrhat" bárki bárkivel, hogy ha fűben megbújás van. Gyáva népnek nincs hazája, ahogy szokták mondani.

A tettek hangosabban beszélnek, mint a szavak, ezért döntöttem: jó példával járok elől, leírom ide, a blogra, a nagy nyilvánosság elé tárom, melyek a meglátásaim az akkreditációval kapcsolatban. 
Honnan veszem a bátorságot? 
Rengeteg intézménynek adtam már tanácsot (referencialistámat megtalálod itt: http://www.felnottkepzesiakkreditacio.hu/ugyfelek.html), számos cégnél jártam, mint eljáró szakértő és hozzáteszem, saját felnőttképző céget is vezettem, több, mint 7 évig.

Kezdjük a pozitívumokkal. 
Mind a program, mind az intézményakkreditációs eljárás sokat fejlődött az elmúlt években. 

1. Átláthatóbb lett, az ügyfelek tájékoztatása is szervezettebben történik. 
2. Az intézményakkreditációs helyszíni szemle jegyzőkönyvének tartalma sokkal konkrétabb, mint pl. 2004-ben volt, jobban fel lehet készülni a szemlére.
3. Az akkreditációs kérelmet szerencsére már nem kell minden oldalon szignózni :), emlékszem, 2004-ben az akkor több száz oldalas kérelmet végig kellett szignózni, áááá. :)
4. Az intézményakkreditációs kérelembe már nem kell dokumentum mintákat és önéletrajz másolatokat csatolni.
5. Az SzTT, a képzési terv és a kétéves beszámoló megszűnését üdvrivalgás fogadta mindenhol. 
6. A programakkreditációhoz nem kell tematikát, meg teszteket, meg ilyeneket csatolni. 
7. Elég 1 CD-n, vagy DVD-n beadni a kérelmet. 
8. Az intézményakkreditációs helyszíni szemle kiértesítése és az egész folyamat is sokkal jobban folyamatszabályozott. 

Dolgok, amelyeken gondolkoztam, amit változtatnék:

1. Pontrendszer bevezetése. Jelenleg, ha hibázol az adminisztrációban, akkor, főleg ellenőrzésnél, kockáztatod az egész intézményakkreditációt. Ez nonszensz, emberek vagyunk, hibázunk. Senkitől sem lehet elvárni a tökéletes adminisztrációt. Ahol oktatás zajlik, sok képzéssel, ott előbb-utóbb adminisztrációs baki is lesz. Jelenleg a bakizást egyáltalán nem tolerálja a rendszer, főleg ellenőrzéseknél. 

A pontrendszernél lehetne súlyozni, melyik dokumentum megléte, vagy nem megfelelősége mennyire esik latba a döntésnél. 
Lássunk egy példát. Az oktatók beosztása képzésenként doksi, nos, ez hasznos, de azért lássuk be, aki már vezetett képző intézményt, az pontosan tudja, enélkül a papír nélkül is lehet minőségi egy képzés, sőt, az oktatást is meg lehet szervezni. Tehát egy ilyen dokumentum megléte mondjuk 3 ponttal járna a pontrendszerben.
A felnőttképzési szerződés viszont, amely kulcsfontosságú, mondjuk 15 pontot érne. 

Lehetne bónusz pontokat is adni azokra a dolgokra, amelyekre nagyobb hangsúlyt szeretnének tenni a döntéshozók. Pl. az oktató állandó foglalkoztatása. Ha van főállású oktató, akkor az mondjuk oktatónként 5 bónuszponttal járna.
A felsőoktatásban is ezen az elven működik a felvételi rendszer. Annyira rossz nem lehet.

A pontrendszerben el lehetne érni max. 200 pontot (hasamra csapva írtam egy számot) és maximálnák a bónuszként megszerezhető pontok számát, mondjuk 25 pontban. 
Az akkreditáció megszerzésének, vagy megtartásának a küszöbe mondjuk 75 %-nál lenne, 150 pont. Tehát ha valaki ezt eléri, akkor megkapja az akkreditációt, vagy ellenőrzésnél megtartja az akkreditációt. Ez a rendszer átláthatóbbá tenné a követelményeket és a súlypontokat.

2. Valóban független szakértők az intézményakkreditációs helyszíni szemléken, a programakkreditációk elbírálásánál. Annak a szakértőnek a tárgyilagossága, aki egy adott felnőttképzési terület egyik cégében, intézményében érdekelt, megkérdőjelezhető, amikor a saját konkurenciáját bírálja el, ez főleg az intézményakkreditációnál súlyos kérdés. A szakértők hátterének, érdekeltségeinek vizsgálata az objektivitás és egyenlő bánásmód elősegítése érdekében. 

3. A dokumentálási kötelezettség csökkentése. Ha szigorúan vesszük, 14 különböző dokumentumot kell minden egyes képzéssel kapcsolatban kezelni. 14! Minek ennyi? Sírnak az esőerdők. 

Dokumentumok, amelyekre valóban szükség van egy képzésnél, oktatásszervezésnél: 
a) felnőttképzési szerződés, 
b) napló (lehetne elektronikusan is),
c) jelenléti ív (lehetne elektronikusan is),
d) elégedettségmérő (amelyet simán lehetne elektronikusan is, ráadásul elektronikus formában egy gombnyomással lehetne kiértékelést csinálni). 
Slussz, ennyi. Amit csak lehet, elektronikusan is lehessen vezetni. Felnőttképzési szerződés és jelenléti ív esetében (ahol aláírás van), a képzés után 1 évvel lehessen tárolni beszkennelve is. Felveti a kérdést: miért ne lehetne (az okostelefonok és mobil infotechnológiai eszközök korában) elektronikusan vezetni a jelenléti ívet?

Dokumentumok, amelyekre nem lenne szükség, mert a működés szempontjából lényegtelenek:
a) A tájékoztató a képzésről, kinyomtatva, minden képzés dokumentációjában. Helyette: e-mail a résztvevőknek, ne kelljen külön kinyomtatni, illetve ha a cég/intézmény honlapján szerepel a képzés, az kimeríti a tájékoztatás.
b) A tanúsítvány/igazolás másolata. A papírgyártás klasszikus esete. Bőven elég lenne, ha elektronikus változatban eltárolnák, a naplóba bejegyezné a cég/intézmény, vagy az oktató, hogy a résztvevő mikor vette át a tanúsítványt és milyen minősítéssel/eredménnyel zárta le a képzést. 
c) A tanúsítványok átvételi elismervénye: lásd b) pontot. Elég lenne, hogy az oktató, vagy a cég/ intézmény (attól függően, ki adja át a papírt a résztvevőnek) a naplóba leírja, hogy Gipsz Jakab átvette a tanúsítványt X hó X-edikén.

4. A minőségirányítás dokumentumai

Önértékelés és ez alapján fejlesztési terv. Őszintén: hányan csinálják ezt valóban komolyan, csak azért, mert kötelező, ráadásul 9 (!!) területre? Az a cég/intézmény, amelynek vezetője, tulajdonosa nincsen tisztában, mindenféle kötelező előírás nélkül, a

- forgalmi adatokkal
- a nyereség rátájával
- pénzügyi folyamatokkal
- a résztvevői elégedettséggel
- az elért eredményekkel
- a fejlesztendő területekkel
- a piac helyzetével

amúgy is előbb-utóbb kiesik a piacról.

Az önértékelés és fejlesztési terv tekintetében is a jutalmazó megoldást választanám, azaz egy pontrendszerben plusz pontokat kapna, aki ezeket valóban komolyan veszi és évről évre ellenőrzi, nyomon követi a cég/intézmény számait, folyamatait. 

Változtatási gondolataim vezérelvei:

Átláthatóság, hatékonyság és jutalmazás.
1. Átlátható követelmények, átlátható ellenőrzés, objektivitás --> az intézmények biztonságérzete, felkészültsége nő.
2. A képzések dokumentációjának csökkentésével és átláthatóbbá tételével a hatékonyság növekedne --> erőforrás szabadulna fel a cégeknél/intézményeknél a képzések szakmaiságának fejlesztésére.
3. A jutalmazás eszközével pedig azokat a tevékenységeket erősíteném meg, amelyek fontosak a képzések minősége és szakmaisága szempontjából --> képzések szakmaisága, színvonala nő.


Dióhéjban ennyi. :)


2011. június 27., hétfő

Változások várhatóak az akkreditáció feltételeiben?



Mit hoz a jövő? Örök kérdés. 

Jó pár hónapja röppent fel a hír a teljes felnőttképzési és felnőttképzési akkreditációs rendszer reformjával kapcsolatban, nevezetesen, hogy a változások a képzések minőségének fejlesztését szolgálják. A februári szak-és felnőttképzési konferencián is, Dr. Odrobina László főosztályvezető úr az előadásában kitért arra, az akkreditáció jelen állapotában nem érte el az eredeti célját, nem hozott fejlesztést, javulást a képzések minőségében.

Valamelyik nap betekintést nyerhettem a Magyar Munka Tervbe, elolvastam benne a felnőttképzéssel és akkreditációval kapcsolatos várható változásokat. 
A következő változásokat várhatod, ha akkreditált intézményt működtetsz, vagy szeretnél céget/intézményt akkreditáltatni: 

- a felnőttképzési nyilvántartás bejelentésénél vizsgálhatják, hogy a felnőttképzési törvény előírásainak megfelel-e a cég, azaz pl. a bejelentett képzésre van-e képzési program, vannak-e tárgyi, és személyi feltételek stb;

- gyakoribbak lesznek az ellenőrzések, akkreditált intézményeket évente egyszer fogják ellenőrizni (munkaügyi központ és FAT, összevonva), ha sorozatos "bűnbeesés" tapasztalható, akkor elveszik az akkreditációt;

- szigorúbbak lesznek akkreditált intézménynél a feltételek. Személyi feltételeknél pl. kötelező lesz legalább egy oktatót alkalmazni főállásúként, illetve kötelező lesz a tanárokat értékelni, a tanároknak előre megírt óratervet készíteni;

- a tárgyi feltételeknél a gyakorlati képzési helyszín követelményeinek szigorodása várható;
- az éves minőségcélok tekintetében lesznek kötelezően előírt elemek, pl. személyi, tárgyi feltételek javítása, képzési programok fejlesztése, vizsgaeredmények stb. Ezeket a minőségcélokat folyamatosan felül is kell majd vizsgálni és a megvalósulásukat dokumentálni;

- az elégedettségmérés kötelező (ez eddig is az volt), de ez alapján majd intézkedési tervet kell kidolgozni, és az elégedettségmérőnek kötelezően előírt része is lesz.
Várható megvalósulás (a felnőttképzési törvény megújítása) a terv szerint 2012. december 31-ig. 
Érdemes felkészülnöd idén a hosszú, forró őszre. :)


Változások várhatóak az akkreditáció feltételeiben?



Mit hoz a jövő? Örök kérdés. 

Jó pár hónapja röppent fel a hír a teljes felnőttképzési és felnőttképzési akkreditációs rendszer reformjával kapcsolatban, nevezetesen, hogy a változások a képzések minőségének fejlesztését szolgálják. A februári szak-és felnőttképzési konferencián is, Dr. Odrobina László főosztályvezető úr az előadásában kitért arra, az akkreditáció jelen állapotában nem érte el az eredeti célját, nem hozott fejlesztést, javulást a képzések minőségében.

Valamelyik nap betekintést nyerhettem a Magyar Munka Tervbe, elolvastam benne a felnőttképzéssel és akkreditációval kapcsolatos várható változásokat. 
A következő változásokat várhatod, ha akkreditált intézményt működtetsz, vagy szeretnél céget/intézményt akkreditáltatni: 

- a felnőttképzési nyilvántartás bejelentésénél vizsgálhatják, hogy a felnőttképzési törvény előírásainak megfelel-e a cég, azaz pl. a bejelentett képzésre van-e képzési program, vannak-e tárgyi, és személyi feltételek stb;

- gyakoribbak lesznek az ellenőrzések, akkreditált intézményeket évente egyszer fogják ellenőrizni (munkaügyi központ és FAT, összevonva), ha sorozatos "bűnbeesés" tapasztalható, akkor elveszik az akkreditációt;

- szigorúbbak lesznek akkreditált intézménynél a feltételek. Személyi feltételeknél pl. kötelező lesz legalább egy oktatót alkalmazni főállásúként, illetve kötelező lesz a tanárokat értékelni, a tanároknak előre megírt óratervet készíteni;

- a tárgyi feltételeknél a gyakorlati képzési helyszín követelményeinek szigorodása várható;
- az éves minőségcélok tekintetében lesznek kötelezően előírt elemek, pl. személyi, tárgyi feltételek javítása, képzési programok fejlesztése, vizsgaeredmények stb. Ezeket a minőségcélokat folyamatosan felül is kell majd vizsgálni és a megvalósulásukat dokumentálni;

- az elégedettségmérés kötelező (ez eddig is az volt), de ez alapján majd intézkedési tervet kell kidolgozni, és az elégedettségmérőnek kötelezően előírt része is lesz.
Várható megvalósulás (a felnőttképzési törvény megújítása) a terv szerint 2012. december 31-ig. 
Érdemes felkészülnöd idén a hosszú, forró őszre. :)


2011. június 23., csütörtök

A hiányzó adatok meg az intézményakkreditációs helyszíni szemle



Hány intézményakkreditációs helyszíni szemlén vettem részt? Kb. 120-on.
20 helyszíni szemlén, mint hivatalosan kirendelt szakértő, több, mint 100 helyszíni szemlén, mint az intézmény "védője", azaz tanácsadója és 1 db helyszíni szemlén, mint az akkori saját intézményem képviselője voltam jelen.
Ültem már az asztal mindhárom oldalán, mint intézmény képviselője, mint kirendelt szakértő és mint tanácsadó. Kevesen vagyunk szakértők, akik ennyi helyszíni szemlét ennyi nézőpontból megtapasztaltak.

Ahogy szoktam mondani, láttam már karón varjút, ez a rengeteg szemle közül két egyforma még nem volt, hiszen minden cég más, minden ügy más és olykor még ugyanaz a szakértő is máshogy viselkedik az egyik szemlén, mint a másikon. 
Ügyfeleimet szoktam -- tanulságok levonása mellett -- szórakoztatni helyszíni szemlés sztorikkal, van mit tanulni belőlük, nekem is, ügyfeleknek is. Álljon itt egy sztori, a résztvevők nevét, a helyszínt és az időt, a konkrét dolgokat fedje jótékony homály, a tanulság a lényeg.

Intézményakkreditációs helyszíni szemle, tanácsadóként vettem részt, ügyfél jól felkészült, odatette magát, minden rendben, szemle előtt a tanácsadásokon átnyálaztam vagy 5 képzés anyagát, átbeszéltünk mindent, előkészítve minden. Várjuk a szakértőket. A szakértők érkeznek. 45 perccel előbb, mint kellett volna, de nem gond.

A szakértők nézik az első képzés adminisztrációját, minden rendben, mindenki örül, a nap süt, a madarak énekelnek, a kutyák ugatnak, a macskák dorombolnak, az élet szép. Az első közönségsikeres képzés után a szakértők kiválasztanak a képzések listájából egy másik képzést, egy olyan képzést, amely abban az időpontban még tartott, az intézményakkreditációs kérelem beadása után indult.
Az ügyfél büszkén mondja, hogy úgy örült, felkérték erre a képzésre, a Nagy Hatóság (a Hatóság kilétét szintén fedje jótékony homály) megrendelte a képzést. A szakértők átfutják a felnőttképzési szerződést, lazán, hiszen egyet már láttak, ott minden rendben volt, itt is így lesz. 

Az ám.

Egyszer csak az egyik szakértő felkiált: ebben a felnőttképzési szerződésben nincs kitöltve, az egyik pont, tartalmilag hiányos. Ez volt az a pillanat, amikor kis költői túlzással élve, megfordult velem a világ. Ez ugyanis egy súlyos dolog, hiszen a felnőttképzési törvény szerint a felnőttképzési szerződés tartalmi elemei kötelező érvényűek, azokat felülírni, átírni, kipontozva, kitöltetlenül hagyni nem lehet.

Kiderült, a Nagy Hatóság ragaszkodott ahhoz, hogy a felnőttképzési szerződésben kipontozva legyen az a rész, azt mondták, majd utólag ráírják, csak induljon a képzés. A cég pedig nem tehetett sok mindent, hiszen a Nagy Hatóságnak nehéz nemet mondani. Igen ám, az intézményakkreditációs helyszíni szemlén viszont egyből kibukott, hogy a felnőttképzési szerződés az a pontja hiányos.
Az ügyvezető a helyszínen kis híján rituális szeppukut követett el, úgy kellett visszatartani.

Ezek azok a pillanatok, amikor megismerszik, ki a jó tanácsadó. A megoldás szakmai titok, de lényeg, hogy szerencsére találtunk a Nagy Hatóság által kiadott papírt, amely alapján ki tudtuk utólag egészíteni a felnőttképzési szerződést.
A vége hepiend lett, az intézmény megkapta az akkreditációt.

Tanulság? Mindig minden ügyfelemnek elmondom: bárki is kér Tőled bármit, a felnőttképzési szerződés tartalma szent és sérthetetlen, a felnőttképzési törvény 20. § alapján. Ki kell tölteni benne mindent, a kötelező tartalmat bele kell írni. A megrendelőnek is meg lehet mondani, hogy ez a törvény, szeretnéd betartani, ez az ő érdeke is, hiszen így biztosan tudja, törvényesen működsz. Igen, tisztában vagyok vele, a megrendelőn ezt "átverni" nemes feladat, viszont ha bármi kibukik egy ilyen ellenőrzésen, nem a megrendelő fogja a rövidebbet húzni, hanem Te, azaz a cég. 


A hiányzó adatok meg az intézményakkreditációs helyszíni szemle



Hány intézményakkreditációs helyszíni szemlén vettem részt? Kb. 120-on.
20 helyszíni szemlén, mint hivatalosan kirendelt szakértő, több, mint 100 helyszíni szemlén, mint az intézmény "védője", azaz tanácsadója és 1 db helyszíni szemlén, mint az akkori saját intézményem képviselője voltam jelen.
Ültem már az asztal mindhárom oldalán, mint intézmény képviselője, mint kirendelt szakértő és mint tanácsadó. Kevesen vagyunk szakértők, akik ennyi helyszíni szemlét ennyi nézőpontból megtapasztaltak.

Ahogy szoktam mondani, láttam már karón varjút, ez a rengeteg szemle közül két egyforma még nem volt, hiszen minden cég más, minden ügy más és olykor még ugyanaz a szakértő is máshogy viselkedik az egyik szemlén, mint a másikon. 
Ügyfeleimet szoktam -- tanulságok levonása mellett -- szórakoztatni helyszíni szemlés sztorikkal, van mit tanulni belőlük, nekem is, ügyfeleknek is. Álljon itt egy sztori, a résztvevők nevét, a helyszínt és az időt, a konkrét dolgokat fedje jótékony homály, a tanulság a lényeg.

Intézményakkreditációs helyszíni szemle, tanácsadóként vettem részt, ügyfél jól felkészült, odatette magát, minden rendben, szemle előtt a tanácsadásokon átnyálaztam vagy 5 képzés anyagát, átbeszéltünk mindent, előkészítve minden. Várjuk a szakértőket. A szakértők érkeznek. 45 perccel előbb, mint kellett volna, de nem gond.

A szakértők nézik az első képzés adminisztrációját, minden rendben, mindenki örül, a nap süt, a madarak énekelnek, a kutyák ugatnak, a macskák dorombolnak, az élet szép. Az első közönségsikeres képzés után a szakértők kiválasztanak a képzések listájából egy másik képzést, egy olyan képzést, amely abban az időpontban még tartott, az intézményakkreditációs kérelem beadása után indult.
Az ügyfél büszkén mondja, hogy úgy örült, felkérték erre a képzésre, a Nagy Hatóság (a Hatóság kilétét szintén fedje jótékony homály) megrendelte a képzést. A szakértők átfutják a felnőttképzési szerződést, lazán, hiszen egyet már láttak, ott minden rendben volt, itt is így lesz. 

Az ám.

Egyszer csak az egyik szakértő felkiált: ebben a felnőttképzési szerződésben nincs kitöltve, az egyik pont, tartalmilag hiányos. Ez volt az a pillanat, amikor kis költői túlzással élve, megfordult velem a világ. Ez ugyanis egy súlyos dolog, hiszen a felnőttképzési törvény szerint a felnőttképzési szerződés tartalmi elemei kötelező érvényűek, azokat felülírni, átírni, kipontozva, kitöltetlenül hagyni nem lehet.

Kiderült, a Nagy Hatóság ragaszkodott ahhoz, hogy a felnőttképzési szerződésben kipontozva legyen az a rész, azt mondták, majd utólag ráírják, csak induljon a képzés. A cég pedig nem tehetett sok mindent, hiszen a Nagy Hatóságnak nehéz nemet mondani. Igen ám, az intézményakkreditációs helyszíni szemlén viszont egyből kibukott, hogy a felnőttképzési szerződés az a pontja hiányos.
Az ügyvezető a helyszínen kis híján rituális szeppukut követett el, úgy kellett visszatartani.

Ezek azok a pillanatok, amikor megismerszik, ki a jó tanácsadó. A megoldás szakmai titok, de lényeg, hogy szerencsére találtunk a Nagy Hatóság által kiadott papírt, amely alapján ki tudtuk utólag egészíteni a felnőttképzési szerződést.
A vége hepiend lett, az intézmény megkapta az akkreditációt.

Tanulság? Mindig minden ügyfelemnek elmondom: bárki is kér Tőled bármit, a felnőttképzési szerződés tartalma szent és sérthetetlen, a felnőttképzési törvény 20. § alapján. Ki kell tölteni benne mindent, a kötelező tartalmat bele kell írni. A megrendelőnek is meg lehet mondani, hogy ez a törvény, szeretnéd betartani, ez az ő érdeke is, hiszen így biztosan tudja, törvényesen működsz. Igen, tisztában vagyok vele, a megrendelőn ezt "átverni" nemes feladat, viszont ha bármi kibukik egy ilyen ellenőrzésen, nem a megrendelő fogja a rövidebbet húzni, hanem Te, azaz a cég. 


2011. június 16., csütörtök

Akkreditáció működtetést segítő új szabályok jönnek?



Múlt héten írtam arról, hogy lehet, megszűnik a digitális írástudás kötelezettsége 240 óránál hosszabb államilag támogatott képzéseknél. Éljen! :) Ha megszavazzák, akkor még más jogszabályváltozások is jöhetnek, amelyek segíteni fogják majd az intézményakkreditáció működtetetését. 

A cég adataiban bekövetkezett adatváltozás (név, székhely) bejelentésének (a FAT felé) elmulasztása jelenleg azonnali főbelövéssel jár, azaz: elveszik az akkreditációt. Ezt tervezik most megváltoztatni, szerintem sok felnőttképző fog felsóhajtani, ha ez megtörténik. 

"Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú módosításáról" című, az Országgyűlés honlapján megtalálható törvényjavaslatból azt tudodkiolvasni, hogy a jogalkotók rájöttek, azért elvenni egy intézménytől az akkreditációt, mert 90 napon belül nem jelentette be a cég nevének, vagy székhelyének a változását, nos, ez enyhén szólva is drákói. 

Ebben az évben is rengeteg cégtől vonták vissza az intézményakkreditációt, csak azért, mert nem jelentette be a cég nevének, vagy székhelyének megváltozását. Hozzáteszem, a jogszabály valóban azt mondja, hogy az akkreditációt vissza kell vonni, ha az intézmény nem kezdeményezi az adatok bejelentését, viszont így négyszemközt, lássuk be, egy cég hatályos adatainak kb. 1 perc, lassabbaknak 5 perc alatt utána lehet nézni az interneten. 

A jogalkotók is rámutatnak a törvényjavaslat szövegében, hogy a büntetés nem áll egyenes arányban a "bűn" súlyával. A törvényjavaslat szerint, amennyiben azt a parlament majd megszavazza, a jövőben, ha cégként nem jelented be időben a FAT-nak (most ez 90 nap) a cég nevének, vagy székhelyének változását, akkor fokozatos lesz a szankcionálás, először pénzbírság lehet, az akkreditációt (akár az intézményit, akár a programot) csak akkor vehetik el, ha a büntetést nem fizeti meg a cég. 

Éljenek a pozitív változások!

A javaslatot (ebben van benne a felnőttképzési törvény módosításának javaslata is) innen letöltheted: http://www.parlament.hu/irom39/03404/03404.pdf

Akkreditáció működtetést segítő új szabályok jönnek?



Múlt héten írtam arról, hogy lehet, megszűnik a digitális írástudás kötelezettsége 240 óránál hosszabb államilag támogatott képzéseknél. Éljen! :) Ha megszavazzák, akkor még más jogszabályváltozások is jöhetnek, amelyek segíteni fogják majd az intézményakkreditáció működtetetését. 

A cég adataiban bekövetkezett adatváltozás (név, székhely) bejelentésének (a FAT felé) elmulasztása jelenleg azonnali főbelövéssel jár, azaz: elveszik az akkreditációt. Ezt tervezik most megváltoztatni, szerintem sok felnőttképző fog felsóhajtani, ha ez megtörténik. 

"Az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények jogharmonizációs célú módosításáról" című, az Országgyűlés honlapján megtalálható törvényjavaslatból azt tudodkiolvasni, hogy a jogalkotók rájöttek, azért elvenni egy intézménytől az akkreditációt, mert 90 napon belül nem jelentette be a cég nevének, vagy székhelyének a változását, nos, ez enyhén szólva is drákói. 

Ebben az évben is rengeteg cégtől vonták vissza az intézményakkreditációt, csak azért, mert nem jelentette be a cég nevének, vagy székhelyének megváltozását. Hozzáteszem, a jogszabály valóban azt mondja, hogy az akkreditációt vissza kell vonni, ha az intézmény nem kezdeményezi az adatok bejelentését, viszont így négyszemközt, lássuk be, egy cég hatályos adatainak kb. 1 perc, lassabbaknak 5 perc alatt utána lehet nézni az interneten. 

A jogalkotók is rámutatnak a törvényjavaslat szövegében, hogy a büntetés nem áll egyenes arányban a "bűn" súlyával. A törvényjavaslat szerint, amennyiben azt a parlament majd megszavazza, a jövőben, ha cégként nem jelented be időben a FAT-nak (most ez 90 nap) a cég nevének, vagy székhelyének változását, akkor fokozatos lesz a szankcionálás, először pénzbírság lehet, az akkreditációt (akár az intézményit, akár a programot) csak akkor vehetik el, ha a büntetést nem fizeti meg a cég. 

Éljenek a pozitív változások!

A javaslatot (ebben van benne a felnőttképzési törvény módosításának javaslata is) innen letöltheted: http://www.parlament.hu/irom39/03404/03404.pdf

2011. június 8., szerda

Megszűnhet a felnőttképzők és résztvevők nemezise, a kötelező digitális írástudás!



Ahogy arról már többször is írtam, tavaly, 2010. január 1-től hatályos a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény azon előírása, mely szerint, ha 240 óránál hosszabb egy képzési program és azt állami támogatás igénybe vételével oktatod (magyarul: szakképzési hozzájárulás terhére, vagy pl. pályázatban), akkor kötelező két digitális írástudás modult is oktatnod, ennek a költségeit, ha Te vagy a képző, akkor Neked kell állnod. 
Bővebb információkat a jogszabályról itt találsz: digitális írástudás jogszabályi tudnivalók

Tegnap megjelent a HVG-ben, valamint a HVG oktatással foglalkozó portálján, az Eduline-on is, hogy Dr. Matolcsy György, nemzetgazdasági miniszter által beterjesztett törvénymódosító javaslatcsomagban a digitális írástudás kötelezettséget beszüntetnék. 

Lássuk csak, ez a két paragrafus, amely előírja a kötelező digitális írástudást, mit "ért el" másfél év alatt: 

1. Az államilag támogatott képzésekbe beletartoznak a szakképzési hozzájárulásra történő képzések, tehát olyan képzések, mint pl. nyelvi képzések, vezetői tréningek, kommunikációs tréningek, hatósági képzések, mérnökök továbbképzése és még sorolhatnám. Ezeknek a képzéseknek a résztvevői, ha nem tudják már használni a számítógépet, be sem kerülhetnek az adott munkakörbe, vagy képzésekbe. 

Nem egy nyelvtanfolyam, vagy egy kommunikációs tréning, vagy egy vezetői képzés dolga, hogy valaki megtanulja a teljesen alapvető számítógép használatot (word, internet), egy nyelvtanfolyam arról szól, hogy valaki angolul megtanuljon.
Az esetek nagy részében maguk a résztvevők sem akartak részt venni a digitális írástudás képzésen, hiszen ők nem erre jelentkeztek, nem erre a képzésre, tanfolyamra iskolázták be őket. Nem egy, nem két e-mailt kaptam résztvevőktől, azt kérdezték tőlem, hogyan tudják elkerülni a digitális írástudás modulokat, mert ők erre nem szeretnének járni, naponta használják munkára a számítógépet, inkább valami olyasmit tanulnának, amit nem tudnak.
 
2. A digitális írástudás két modulját a képzőknek úgy kellett beletenniük a képzésekbe, hogy egy árva fillért nem kaptak érte, a képző fedezte a kötelezően előírt tanfolyam költségeit.

3. Hiába jelent meg egy rendelet (13/2010 (IV.22.) SzMM rendelet) arról, milyen esetekben lehet felmenteni a digitális írástudás alól a résztvevőket, voltak sokan, akik egyik esetbe sem illettek bele. 

Olyan is előfordult nem egyszer, hogy szoftver programozóként dolgozott a résztvevő, érettségivel (aminek nem volt része számítástechnikai, vagy informatikai, vagy olyan tantárgy, amit a felmentő rendelet előír), OKJ-s bizonyítványa sem volt.
Azaz: felmenthetetlen a digitális írástudás alól. Egy érettségivel rendelkező programozónak végig kellett ülnie egy operációs rendszerek, valamint internet és kommunikáció modult, ez körülbelül olyan, mintha egy elsős írás-olvasás órára ültetnél be egy bármilyen szakos tanárt. Abszurd.

Összesítve elmondható, a jogszabály kiegészítése a képzőkre plusz anyagi és adminisztratív terheket rótt, a résztvevők jó része pedig mindenáron el akarta kerülni egy olyan képzésen való részvételt, amely képzésre nem volt szüksége, nem arra a képzésre jelentkezett be, nem arra iskolázták be. 


Megszűnhet a felnőttképzők és résztvevők nemezise, a kötelező digitális írástudás!



Ahogy arról már többször is írtam, tavaly, 2010. január 1-től hatályos a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény azon előírása, mely szerint, ha 240 óránál hosszabb egy képzési program és azt állami támogatás igénybe vételével oktatod (magyarul: szakképzési hozzájárulás terhére, vagy pl. pályázatban), akkor kötelező két digitális írástudás modult is oktatnod, ennek a költségeit, ha Te vagy a képző, akkor Neked kell állnod. 
Bővebb információkat a jogszabályról itt találsz: digitális írástudás jogszabályi tudnivalók

Tegnap megjelent a HVG-ben, valamint a HVG oktatással foglalkozó portálján, az Eduline-on is, hogy Dr. Matolcsy György, nemzetgazdasági miniszter által beterjesztett törvénymódosító javaslatcsomagban a digitális írástudás kötelezettséget beszüntetnék. 

Lássuk csak, ez a két paragrafus, amely előírja a kötelező digitális írástudást, mit "ért el" másfél év alatt: 

1. Az államilag támogatott képzésekbe beletartoznak a szakképzési hozzájárulásra történő képzések, tehát olyan képzések, mint pl. nyelvi képzések, vezetői tréningek, kommunikációs tréningek, hatósági képzések, mérnökök továbbképzése és még sorolhatnám. Ezeknek a képzéseknek a résztvevői, ha nem tudják már használni a számítógépet, be sem kerülhetnek az adott munkakörbe, vagy képzésekbe. 

Nem egy nyelvtanfolyam, vagy egy kommunikációs tréning, vagy egy vezetői képzés dolga, hogy valaki megtanulja a teljesen alapvető számítógép használatot (word, internet), egy nyelvtanfolyam arról szól, hogy valaki angolul megtanuljon.
Az esetek nagy részében maguk a résztvevők sem akartak részt venni a digitális írástudás képzésen, hiszen ők nem erre jelentkeztek, nem erre a képzésre, tanfolyamra iskolázták be őket. Nem egy, nem két e-mailt kaptam résztvevőktől, azt kérdezték tőlem, hogyan tudják elkerülni a digitális írástudás modulokat, mert ők erre nem szeretnének járni, naponta használják munkára a számítógépet, inkább valami olyasmit tanulnának, amit nem tudnak.
 
2. A digitális írástudás két modulját a képzőknek úgy kellett beletenniük a képzésekbe, hogy egy árva fillért nem kaptak érte, a képző fedezte a kötelezően előírt tanfolyam költségeit.

3. Hiába jelent meg egy rendelet (13/2010 (IV.22.) SzMM rendelet) arról, milyen esetekben lehet felmenteni a digitális írástudás alól a résztvevőket, voltak sokan, akik egyik esetbe sem illettek bele. 

Olyan is előfordult nem egyszer, hogy szoftver programozóként dolgozott a résztvevő, érettségivel (aminek nem volt része számítástechnikai, vagy informatikai, vagy olyan tantárgy, amit a felmentő rendelet előír), OKJ-s bizonyítványa sem volt.
Azaz: felmenthetetlen a digitális írástudás alól. Egy érettségivel rendelkező programozónak végig kellett ülnie egy operációs rendszerek, valamint internet és kommunikáció modult, ez körülbelül olyan, mintha egy elsős írás-olvasás órára ültetnél be egy bármilyen szakos tanárt. Abszurd.

Összesítve elmondható, a jogszabály kiegészítése a képzőkre plusz anyagi és adminisztratív terheket rótt, a résztvevők jó része pedig mindenáron el akarta kerülni egy olyan képzésen való részvételt, amely képzésre nem volt szüksége, nem arra a képzésre jelentkezett be, nem arra iskolázták be. 


2011. június 6., hétfő

Aki a zenészt fizeti, az rendeli a nótát


 "De hát Eszter, mi nem így dolgozunk, ez nekünk értelmezhetetlen és felesleges!"

Ó, ha minden alkalommal, ahányszor ezt hallottam ügyfelektől (amikor szembesültek egy-egy akkreditációs követelménnyel), egy ezrest félretettem volna, akkor most mondjuk elmennék valahová, pölö Fidzsi szigetére nyaralni, valami luxushotelbe, tagokat áztatni és hasat napon süttetni. Jó persze, ez olyan, mintha a nagyanyámnak kereke lett volna és sárga lett volna, ő lett volna a villamos. :)

Mire akarok kilyukadni: hiába fizetsz Te, mint képző, az államnak az akkreditációs eljárásért, az akkreditáció esetében az ügyfél-vásárló viszony összetett, hovatovább, kusza. 
Az akkreditációs eljárás keretében a képző, tehát a cég/intézmény az ügyfél, viszont, a megszerzett akkreditációval, amikor majd képezni fog támogatásra (akár szakképzési hozzájárulás, akár pályázat), akkor pedig az állam lesz sok esetben az ügyfél, mert ő fizet. Az adófizetők (azaz adott esetben a képző) pénzével.
Ugye, hogy izgalmas szitu? 

Bizony, bizony, mondom Néked, az állam, ebben az esetben is, meghatározza, hogy kinél akarja elkölteni a pénzét (az adófizetők, azaz mindnyájunk pénzét). Kritériumokat támaszt és azoknál fogja elkölteni a lét, akik ezeknek a kritériumoknak megfelelnek. 

A kritériumokat jogszabályoknak hívják és a felnőttképzési akkreditáció (intézményakkreditáció, programakkreditáció) esetében a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény, a 22/2004. (II.16.) Kormányrendelet és a 24/2004. (VI.22.) FMM rendelet az irányadóak tartalmi szempontból. 
Tehát hiába mondod azt, hogy számodra, teszem azt, az előzetes tudásszint felmérés értelmezhetetlen  és felesleges, mert van egy 6 órás hatósági képzésed, ez a felnőttképzési akkreditációt nem fogja érdekelni. Ha nincs előzetes tudásfelmérés, akkor akkreditáción bukta van. 

Nagyon szép, nagyon jó dolog az önérzet, de ha akkreditációt akarsz szerezni és utána felhasználni az akkreditáció előnyeit, akkor bizony úgy kell játszani, ahogy a szabályok mondják. Hozzáteszem, minden játék szabályzatában vannak olyan pontok és lehetőségek, amelyeket a saját előnyödre fordíthatsz.


Aki a zenészt fizeti, az rendeli a nótát


 "De hát Eszter, mi nem így dolgozunk, ez nekünk értelmezhetetlen és felesleges!"

Ó, ha minden alkalommal, ahányszor ezt hallottam ügyfelektől (amikor szembesültek egy-egy akkreditációs követelménnyel), egy ezrest félretettem volna, akkor most mondjuk elmennék valahová, pölö Fidzsi szigetére nyaralni, valami luxushotelbe, tagokat áztatni és hasat napon süttetni. Jó persze, ez olyan, mintha a nagyanyámnak kereke lett volna és sárga lett volna, ő lett volna a villamos. :)

Mire akarok kilyukadni: hiába fizetsz Te, mint képző, az államnak az akkreditációs eljárásért, az akkreditáció esetében az ügyfél-vásárló viszony összetett, hovatovább, kusza. 
Az akkreditációs eljárás keretében a képző, tehát a cég/intézmény az ügyfél, viszont, a megszerzett akkreditációval, amikor majd képezni fog támogatásra (akár szakképzési hozzájárulás, akár pályázat), akkor pedig az állam lesz sok esetben az ügyfél, mert ő fizet. Az adófizetők (azaz adott esetben a képző) pénzével.
Ugye, hogy izgalmas szitu? 

Bizony, bizony, mondom Néked, az állam, ebben az esetben is, meghatározza, hogy kinél akarja elkölteni a pénzét (az adófizetők, azaz mindnyájunk pénzét). Kritériumokat támaszt és azoknál fogja elkölteni a lét, akik ezeknek a kritériumoknak megfelelnek. 

A kritériumokat jogszabályoknak hívják és a felnőttképzési akkreditáció (intézményakkreditáció, programakkreditáció) esetében a 2001. évi CI. felnőttképzési törvény, a 22/2004. (II.16.) Kormányrendelet és a 24/2004. (VI.22.) FMM rendelet az irányadóak tartalmi szempontból. 
Tehát hiába mondod azt, hogy számodra, teszem azt, az előzetes tudásszint felmérés értelmezhetetlen  és felesleges, mert van egy 6 órás hatósági képzésed, ez a felnőttképzési akkreditációt nem fogja érdekelni. Ha nincs előzetes tudásfelmérés, akkor akkreditáción bukta van. 

Nagyon szép, nagyon jó dolog az önérzet, de ha akkreditációt akarsz szerezni és utána felhasználni az akkreditáció előnyeit, akkor bizony úgy kell játszani, ahogy a szabályok mondják. Hozzáteszem, minden játék szabályzatában vannak olyan pontok és lehetőségek, amelyeket a saját előnyödre fordíthatsz.


2011. június 3., péntek

Ó, a képzések dokumentációjának szépsége...


Joe Schumate California legjobb politikai kampánytanácsadója volt, Isten nyugosztalja (2010-ben hunyt el). 
Rengetegen tanultak tőle, róla, a 60-as évektől kezdve olyan módszereket hozott be a politikai kampányolásba (számszerűsítés, a szavazók viselkedése, a választók százalékolása, kire milyen eszközökkel "lőjenek" a jelöltek a kampányok során stb.), amelyek előtte nem léteztek. 
Számos californiai kormányzó Joe Schumate-nek köszönheti, hogy megválasztották. 

Politikai tanácsadóként összetett feladat volt osztályrésze, imádta és szenvedélyesen művelte hivatását. Joe Schumate-től származik a következő idézet:  "The job of a consultant is to borrow his client's watch to tell him what time it is.", azaz: "A tanácsadó munkája az, hogy kölcsönkérje ügyfele óráját, hogy aztán elmondja ügyfelének, hány óra van." 

Joe fején találta a szöget. Sokan kérdezik, de hát hogyhogy? Az óra az ügyfél órája és akkor az ügyfél miért nem tudja, hány óra van, csak rá kell néznie az órára! A nemlátás oka: az ügyfél érzelmileg áll hozzá az órához, azaz Joe Schumate esetében a választási kampányhoz. És ha valamihez érzelmileg állsz hozzá, akkor nem gondolkozol, az érzelmeid veszik át az irányítást. A tanácsadó feladata, minden területen, legyen politikai, vagy éppen felnőttképzési tanácsadó, a gondolkozás, hogy meglássa az ügyfél óráján, mennyi az idő. 

Sokszor szoktam mondani, hogy a képzések dokumentációja hihetetlen összetett és kb. 1000 dolognak kell klappolnia, hogy tényleg azt mondhasd, minden szempontból védhető jogilag.  Hozzáteszem, perverz módon, nagyon élvezem megtalálni a kis apróságokat.
Sok intézmény bukott meg intézményakkreditáción, mert az apróságok nem klappoltak. 

Milyen apróságoknak kell klappolnia a képzések adminisztrációjában?

A három leggyakoribbat, amit 10 intézményből 8,5 elront, elárulom, a többi maradjon szakmai titok.
1. A képzés megnevezése. A képzés megnevezése a csoport adminisztrációjában, a hirdetésekben, az interneten, a brosúrákban is egy az egyben úgy kell szerepeljen, ahogy a felnőttképzési nyilvántartásban van. Ha voltál oly botor, hogy 2soros képzési megnevezést adtál a képzésnek, akkor biza, mind a 2 sort, mindig ki kell írni mindenhová, a központozást IS ugyanúgy kell használnod, ahogy be van jelentve. 

2. A képzési program óraszáma. Ha a képzési programban az van, hogy a képzés, most hasamra csapok, 80 órás, akkor az adminisztrációban is 80 órának kell megjelennie, nem többnek, nem kevesebbnek. 

3. A képzés végén kiadott irat: felnőttképzésben csak tanúsítványt, vagy igazolást adhatsz, oklevelet csak felsőoktatás, bizonyítványt közoktatás, ill. OKJ-s vizsgaszervező, vagy nyelvvizsgaközpont adhat. 

A felnőttképzési jogszabályok összetettek, ezért az érzelmeket félre kell tenni, gondolkodás és odafigyelés szükséges...

Ó, a képzések dokumentációjának szépsége...


Joe Schumate California legjobb politikai kampánytanácsadója volt, Isten nyugosztalja (2010-ben hunyt el). 
Rengetegen tanultak tőle, róla, a 60-as évektől kezdve olyan módszereket hozott be a politikai kampányolásba (számszerűsítés, a szavazók viselkedése, a választók százalékolása, kire milyen eszközökkel "lőjenek" a jelöltek a kampányok során stb.), amelyek előtte nem léteztek. 
Számos californiai kormányzó Joe Schumate-nek köszönheti, hogy megválasztották. 

Politikai tanácsadóként összetett feladat volt osztályrésze, imádta és szenvedélyesen művelte hivatását. Joe Schumate-től származik a következő idézet:  "The job of a consultant is to borrow his client's watch to tell him what time it is.", azaz: "A tanácsadó munkája az, hogy kölcsönkérje ügyfele óráját, hogy aztán elmondja ügyfelének, hány óra van." 

Joe fején találta a szöget. Sokan kérdezik, de hát hogyhogy? Az óra az ügyfél órája és akkor az ügyfél miért nem tudja, hány óra van, csak rá kell néznie az órára! A nemlátás oka: az ügyfél érzelmileg áll hozzá az órához, azaz Joe Schumate esetében a választási kampányhoz. És ha valamihez érzelmileg állsz hozzá, akkor nem gondolkozol, az érzelmeid veszik át az irányítást. A tanácsadó feladata, minden területen, legyen politikai, vagy éppen felnőttképzési tanácsadó, a gondolkozás, hogy meglássa az ügyfél óráján, mennyi az idő. 

Sokszor szoktam mondani, hogy a képzések dokumentációja hihetetlen összetett és kb. 1000 dolognak kell klappolnia, hogy tényleg azt mondhasd, minden szempontból védhető jogilag.  Hozzáteszem, perverz módon, nagyon élvezem megtalálni a kis apróságokat.
Sok intézmény bukott meg intézményakkreditáción, mert az apróságok nem klappoltak. 

Milyen apróságoknak kell klappolnia a képzések adminisztrációjában?

A három leggyakoribbat, amit 10 intézményből 8,5 elront, elárulom, a többi maradjon szakmai titok.
1. A képzés megnevezése. A képzés megnevezése a csoport adminisztrációjában, a hirdetésekben, az interneten, a brosúrákban is egy az egyben úgy kell szerepeljen, ahogy a felnőttképzési nyilvántartásban van. Ha voltál oly botor, hogy 2soros képzési megnevezést adtál a képzésnek, akkor biza, mind a 2 sort, mindig ki kell írni mindenhová, a központozást IS ugyanúgy kell használnod, ahogy be van jelentve. 

2. A képzési program óraszáma. Ha a képzési programban az van, hogy a képzés, most hasamra csapok, 80 órás, akkor az adminisztrációban is 80 órának kell megjelennie, nem többnek, nem kevesebbnek. 

3. A képzés végén kiadott irat: felnőttképzésben csak tanúsítványt, vagy igazolást adhatsz, oklevelet csak felsőoktatás, bizonyítványt közoktatás, ill. OKJ-s vizsgaszervező, vagy nyelvvizsgaközpont adhat. 

A felnőttképzési jogszabályok összetettek, ezért az érzelmeket félre kell tenni, gondolkodás és odafigyelés szükséges...